Lilith

„Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” Teremtés 1.

„Az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét… Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő… Ezért az Úristen álmot bocsájtott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette.” Teremtés 2.

„Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, nehogy meghaljatok. Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: Semmi esetre sem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és rosszat.” Teremtés 3.

A fenti idézetek alapján elmondhatjuk, hogy a keresztény teremtéstörténet tartalmaz némi ellentmondást.

¤ A kezdeti többesszám után, hogy marad az ember hirtelen egyedül? Hová tűnik a történetből a Teremtő isten női oldala? Az az oldal, aki a teljességben egyenrangú társ a férfival?

Az nyilvánvaló, hogy Éva, akit az itt már Úr-istenként említett Isten alkotott, alárendelt segítőtársa az embernek, hiszen konkrét céllal, és belőle teremtetett.

¤ Ki az a teremtő, aki a félelemkeltés eszközével próbálja befolyásolni, megnevezéséhez hűen uralni a teremtményeit? Lehet ez a mai kereszténység teremtéstörténetében szereplő haragvó Isten azonos a teljességgel, a feltétel nélküli tiszta szeretet forrásával?

Ez utóbbi csak egy költői kérdés. Mindenesetre számomra ezen a ponton valahogy mindig is szimpatikusabb volt a kígyó 😊

Lilith mítosz

Lilith alakjáról kevés hozzáférhető írás létezik (pl. Midrás Haggada), de a hitem szerinti Lilith mítosz tartalmazza a Bibliai teremtéstörténetből hiányzó láncszemeket.

Amikor Isten saját képére megteremtette az embert férfinak és nőnek, akkor a sárból Lilithet és Ádámot gyúrta meg, és őket keltette életre azáltal, hogy beléjük lehelte a lelket.

Lilith volt tehát a mindenség befogadó oldala, a szent kehely, amely a megtermékenyítő szellemi minőséget magába fogadni, őrizni, érlelni, anyaggá lassítani képes társteremtő.

Ádám mégis úgy érezte, hogy a maga számára nem talál segítőtársat, aki hasonló volna hozzá. És ennek megvan a maga nagyon egyszerű magyarázata:

Míg a női minőség is-is szemléletű, képes egyenrangú felekként látni, egységként érzékelni a dualitás elemeit, addig a férfi minőség vagy-vagy szemléletű, hozzá tehát nem illik, számára befogadhatatlan az egyenrangúság gondolata. A férfi úgy érzi, hogy ha egyikük nem dominál a kapcsolatban, akkor szükségszerűen a másik teszi azt. Mint mindenben, ebben is a versenyt látja és nyerni akar, mert nem akar veszíteni.

Ádámnak tehát igaza volt, Lilith valóban nem volt hozzá hasonló. Sőt, Ádám számára nyilván teljesen értelmezhetetlen jelenség lehetett.

Az első közös éjszakán Lilith meg is mondta Ádámnak, hogy nem akar alul lenni, semmilyen értelemben. Ádám pedig nem tudott ezzel mit kezdeni. Visszavezette Lilithet Isten színe elé, és segítséget kért tőle a helyzet megoldásában. Isten pedig, ha maradunk a haragvó Úr-isten képénél, akkor egyenesen megparancsolta Lilithnek, hogy engedelmeskedjék.

(Innen gondolom egyébként, hogy mivel nem csak a cenzúrázott bibliai változat, hanem az egész teremtéstörténet patriarchális szemléletű, csak a jelen világkorszak leírója.)

Lilith természetesen nem hunyászkodott meg, hanem kimondta Isten nevét (névmágia!) és elszállt a Vörös tengerhez. Tehát a saját döntése szerint elhagyta az Édenkertet.

Isten bosszúból még utána küldte három angyalát, és rettenetes átkot mondott Lilithre:

„Ha nem jössz vissza és nem engedelmeskedsz, légy átkozott, soha ne találj örömöt az ivadékaidban, sem semmiben, amit érintesz. Szülj minden áldott nap ötven démon gyereket. Az emberek vessenek meg és féljenek tőled. Ne találj nyugalmat és boldogságot sehol.”

Természetesen Lilith ezek után sem tért vissza, hanem az önmagához való hűséget választotta.

Az Úristen hatalmas átka a női minőségen pedig a mai napig nyomorítja az emberiséget. Nem csak a nőket, a valódi teremtő társ nélkül maradt férfiakat egyaránt.

Kép: Thea Weller – Hold és Nap, Az összeférhetetlenség (Peter Orban & Ingrid Zinnel – Symbolon)

A történet szerint tehát Lilith, hogy valódi önmagát megélhesse, önkéntes száműzetésbe vonult.

És kiáradt és kitombolta magát és megtapasztalta a teljes szabadságot.

Ahogy Ádám magára maradt, a női minőség hiányát pótolandó, az Úristen megteremtette a belőle alkotott, hozzá hasonlatos (szemléletű) Évát. Hogyan? 1. Álmot bocsájtott Ádámra 2. Kivette az oldalcsontját

Ne feledjük, hogy az Úristen Évát nem lelkesítette a leheletével, illetve miután álmot bocsájtott Ádámra, az írás egyetlen szóval sem említi, hogy felébresztette volna.

Éva lélek nélküli teremtetése Lilith előtt nem maradhatott titokban. Tisztánlátásával, intuitív képességei által tudomást szerzett Éva létezéséről, és kígyó képében visszatért az Édenkertbe, hogy becsületből és együttérzésből, átadva neki az almát, a lélek szimbólumát, alárendelt nőtársát istennői minőségbe emelje.

Lilith az asztrológiában

Az ősi Istennői hármasság, a női élet három alapvető minőségének manifesztálódása (leány, anya, bölcs banya) analógiájaként Lilith három arca az asztrológiában a Lilith mítosz három kardinális pontjának szimbolikája alapján a következő:

¤ Aszteroida Lilith: a férfi és női princípium harcát követő lázadás

Megmutatja, hogy az élet mely területén élünk meg elnyomást és megalázottságot, a szabadság hiányát, amit a meg nem értettség érzése és tehetetlen düh kísér. Rávilágít arra, hogy mi az, ami annyira fontos számunkra, hogy képesek vagyunk érte mindent kockára tenni.

¤ Sötét Hold Lilith (porfelhő): a feloldhatatlan ellentét felismerése után kilépés a játszmából

Az elszigetelődés területeiről, a magány érzéséről és az elfojtások nyomán keletkezett tomboló, pusztító (sokszor sajnos önpusztító) energiákról szól.

¤ Fekete Hold Lilith (a Föld ellipszis pályájának egyik gyújtópontja): visszatérés

Tisztánlátás, bátorság, helytálláshoz szükséges erő megmutatkozása az életünkben. 

Miért fontos ismernünk Lilith történetét?

A Lilith mítoszból kiindulva mindaz, amin az elmúlt évezredek során nő és férfi keresztülment, eleve elrendelt folyamat, így tehát Lilith mítosza megértést, erőt és iránymutatást adhat számunkra.

Történelmünk tanúsága szerint a rend, a hatalom megszerzése és megtartása, az irányítás és a birtoklás vezérfonala mentén működő férfi dominanciájú társadalom jellemzően nem értette, nem fogadta el, nem kezelte a helyén, nem tisztelte és nem becsülte a női szentséget. A megbélyegzés, az erőszak és az elnyomás a nők számára szégyent és kiszolgáltatottságot hoztak, a nők és férfiak eltérő jogi és társadalmi helyzete a történelem során egyre mélyebbre taszította az emberiséget.

A női lélek elfojtásai, a generációról generációra növekvő félelem, szorongás, szégyen és harag részben felszínre törtek, másrészt felemésztették a nőt, így a valódi nőiség mindinkább visszahúzódott és rejtve maradt.  Ám minél távolabb kerül az emberiség az Egységtől, ennek annál komolyabb, lassacskán tarthatatlan következményei mutatkoznak meg az anyagi világban.

Az egyetlen remény mindannyiunk számára: teret adni a majdhogynem végleg elveszett, feledésbe merült női bölcsességnek, a törzsi kultúrákat mintázó, összetartó és egymást támogató női kapcsolódások kialakításával, a női tudatosság újraélesztésével. A gyógyulás és a felemelkedés lehetősége: felismerni és őszintén megélni önMAGunkban a nőt, mint energiát, mint szerepet, mint életutat, mint sorsfeladatot. S a nő ébredése, az a változás, melynek hatására önmaga valós és tiszta értékeire ébred, a férfiaknak is teret nyit arra, hogy visszatérjenek eredeti működésükhöz, megteremtve ezzel egy újfajta életminőséget, elindítva az emberi fejlődés következő szakaszát, az Istenemberré válást egy új világban.